2013. január 29., kedd

A szilikonról és arról, hogy jártam a vásárlással

A hajápolás projekt egyik sarkalatos pontja a szilikonos samponokról és balzsamokról a szilikonmentesre való áttérés. Nevezhetjük ezt divathóbortnak is, hiszen szinte minden beauty-blogger megénekelte már a szilikonmentes hajápolás áldott vagy éppen átkozott hatását. Természetesen én is innen merítettem az ihletet, és nem jött rosszul a sok jótanács, hiszen régóta keresem azt a szép és egészséges hajkoronát, ami úgy 14 éves koromban volt utoljára a WU2 sampon és egyéb noname hajápolók hatására.

Egy kis összefoglalást nekem is illene írnom a szilikonmentességről, amit, mint már említettem, blogokról és egyéb internetes forrásokból szedtem össze:

Először is nem akarok álszent lenni, ezért leírom, hogy a szilikonnak átkos és áldott hatása egyaránt van a hajra a szakemberek szerint. Az, hogy a hatás és az egészség hogyan függ össze, az már egy másik kérdés.
Pozitív hatások:
könnyebben fésülhetővé, ideiglenesen fényesebbé és erősebbé teszi a hajat, megemeli a hajtöveket, ami által dúsabbnak látszik a hajkorona, erősíti a hajvégeket, sőt, mivel réteget képez a hajszálakon, úgy hogy kitölti a haj szerkezeti sérüléseit, ezért véd a napsugárzás, a sós víz és a szolárium káros hatásaitól (ugye azok a káros uv-sugarak) és nem engedi kiszáradni a hajat.
Negatív hatások:
A védőréteg nem engedi bejutni a hajszálakba a tápanyagokat, ezért csak optikailag teszi szebbé és egészségesebbé a hajat. A fejbőrt sem engedi "lélegezni", aminek mellékhatása a hajtövek zsírosodása vagy a fejbőr korpásodása lehet. Azért azt érdemes megjegyezni, hogy a szilikon nem az ördögtől való, hiszen bár műanyag, a hajápolókba manapság már a vízben lebomló változata kerül, ami nem szennyezi annyira a környezetet, mint elődei, igaz, semmilyen hidratáló vagy egészséges anyagot nem tartalmaz, sőt gátolja ezek hajba jutását. Ráadásul minél gyakrabban használjuk a szilikonos hajápolókat, annál vastagabb réteg lesz a hajunkon, amit teljesen nem fogunk tudni lemosni a szilikonos samponnal sem.

Hát nagyjából ennyi lenne, amint látjátok, a legnagyobb baj vele tényleg az, hogy nem engedi bejutni a hajba a tápanyagokat. Mivel elkezdtem a ricinusolajos kúrát, úgy gondoltam, rásegítek kicsit, és vásárolok szilikonmentes hajápolókat, hátha így jobban tud érvényesülni a kúra hatása, és gondolom az sem árt a hajamnak, ha egy kicsivel több tápanyagot kap.

A sampon kiválasztásánál három szempont volt a mérvadó:
  1. legyen szilikonmentes
  2.  legyen jó az illata
  3. legyen viszonylag olcsó
Mivel sampont választani nem az interneten fogok, elbattyogtam a DM-be és a Rossmannba, ott megtaláltam az Alverde és az Alterra samponokat. A Syoss már eleve kiesett, mert nem tetszett az illata, a többi márkával meg úgy voltam, hogy lusta voltam végigbogarászni az összeset, hogy megtaláljam az ohne silicone feliratot. Szóval maradt a két alternatíva. Végigszagoltam az összeset. Mivel az áruk nagyjából megeggyezet, az illat döntött. Velem jött az Alterra samponja és balzsamja sárgabarackkal és búza és szőlőkivonattal, plusz a hidratáló hajkúra gránátalmával és aloe verával. Akkor még úgy gondoltam, hogy hú de ügyes vagyok, és megveregettem a vállam.

Amikor hazajöttem, azért hajtott a kíváncsiság, hogy mit is írnak a választottamról. Kiderült, hogy az az egyetlen olyan Alterra sampon és balzsam, amit nem ajánlanak, hiszen búzaproteint tartalmaz, ami hasonlóan viselkedik, mint a szilikon: fényessé és könnyen kezelhetővé teszi a hajat, megakadályozza a statikus feltöltődését, dúsít is.
Erre varrjon gombot az ember lánya. Bosszankodtam egy sort, de mivel a teljes szépészeti vásárlásom körülbelül 2000 Ft-ba került, úgy döntöttem, hogy nem éri meg a bosszúságot, szépen elhasználom, és a következő alkalommal keresek valami Baleás jó illatot (mert kutakodás közben kiderült, hogy , vagy ha esetleg több pénzem lesz, akkor magasabb árfekvésből választok, a lényeg, hogy elindultam a szilikonmentesség útján. Aztán persze csak nem hagyott nyugodni, és végül egy blogon azt találtam, hogy a búzaprotein képes beépülni a hajrostokba és az aminosavjai táplálják a hajat. Úgyhogy én mégiscsak bizakodó vagyok ezzel a samponnal és balzsammal kapcsolatban.

Azért azt el kell mondanom, hogy elég nagy gáznak tartom, hogy mindenki rárepült egy összetevőre és kikiáltották ősellenségnek, és alig van olyan blog, ahol a többi káros vagy semleges hatású összetevőről is szó esik. Olyan boszorkányüldözés hangulata van, azt meg nem szeretem.   

Most tehát így néz ki a fürdőben a hajápolási polc, a heti ricinusolaj adagért még nem mentem el, a szappan pedig dekoráció, vagy legalábbis nem a hajmosáshoz kell.


Most már csak azt nem tudom hogy hogy jön majd össze a búzaprotein a paleoval...

2013. január 26., szombat

Új projekt: hajápolás


Mivel nekem eleve dús hajam van, de valahogy sosem az igazi, nem akar rendesen nőni, töredezik a vége, és persze fénytelen, ráadásul gyorsan zsírosodik és lapos is, ezért úgy döntöttem, hogy életmódváltásom egyik sarokköve lesz az új, egészségesebb frizurára törekvés. Azzal kezdtem a dolgot, hogy nekiálltam beauty blogokat és kommenteket olvasni, de valahogy minden információ olyan szedett-vetettnek tűnt, kivéve talán Aniét.

(Ha a hajápolás témában kérdezné valaki, hogy mit tegyen, azonnal Anihoz és a blogjára irányítanám az illetőt. Egyrészt azért, mert hozzáértő beautybloggernek tartom, legyen szó sminkről vagy körmökről, másrészt pedig a saját példáján keresztül mutatta és mutatja be, hogyan lehet a töredezett, seprűs, semmilyen hajból csodaszépet és ami a legfontosabb, egészségeset varázsolni. Ha részletesebb információkra van szükségetek, olvassátok el a hajas bejegyzéseit ITT.)

Az itt talált információkon elindulva fogok felépíteni magamnak egy olyan hajápolási projektet, amitől egyrészt jobban szeretném érezni magam, másrészt egészségesebb hajkoronám lehet. Mivel ez nem megy egyik napról a másikra, ezért ebben a bejegyzésben a tervet teszem közzé, és majd fokozatosan beszámolok nektek a projekt alakulásáról.

1. Első dolgom a fodrász felkeresése lesz, jövő hétfőn, hogy levágassam a hajam töredezett és roncsolódott részeit, és hogy valami emberi frizurám legyen. Még nem döntöttem el, hogy mennyire lesz rövid, az majd függ a hajam állapotától és a kedvemtől is.  - gondolkodtam rajta, hogy a holdnaptár szerint vágassam-e le a hajamat, de arra jutottam, hogy egyrészt nem akarok annyit várni, másrészt nekem kicsit macerás eljutni a fodrászomhoz, aki Zalaegerszegen tevékenykedik, ráadásul hétköznaponta, míg én Pécsett lakom. Így most a kényelmesebb verziót választom, amikor legközelebb hazamegyek, akkor lesz hajvágás, utána pedig majd megpróbálok figyelni a holdnaptárra is.

2. A következő lépésért lehet, hogy megköveztek, de ez a része lesz azért, hogy jól érezzem magam: hajfestés. Tudom, hogy nem tesz jót a haj szerkezetének, de úgy gondolom, ennyi belefér. Igyekszem majd ammóniamentes terméket választani, és olyat, amiben kevés a káros, de sok a hatásos összetevő.

3. A szilikonos samponról és balzsamról áttérek szilikonmentesre. Aninak is ez az egyik legfontosabb tanácsa ahhoz, hogy a hajunk a lehető legegészségesebb legyen. Nehéz lesz, mert ahogy szagolgattam ezeket a termékeket, valahogy meg sem közelítik szilikonos társaik illatait. Igyekszem majd egy szilikonmentes hajpakolásra is szert tenni, amennyiben létezik ilyen. Tippeket szívesen fogadok!!!

4. Elkezdtem már, de tervben van a ricinusolajos kúra folytatása is. Eddig három pakoláson vagyok túl, és szeretném azt hinni, hogy használ, de igazi eredményről majd csak akkor tudok beszámolni, mikor meglesznek a listám előző pontjai, és jobban oda tudok majd figyelni a változásra.

5. Disznósörte hajkefe beszerzése. Ettől a ponttól kicsit idegenkedem, mert hát nah...disznósörte, nem tudom, kicsit rosszul hangzik. Ennek ellenére szerintem rászánom majd magam. Csak elriaszt egy kicsit az ára. Még győzködnöm kell magam, de tudom, hogy előbb-utóbb szükséges lesz.

Ezek lennének a főbb pontok. Persze emellett vannak ilyen apróbb kis mozzanatok, amiket rendszeresítenem kéne, úgymint több folyadékot iszom és mindig megszárítom a hajam, méghozzá alacsony fokozaton. Viszont abbahagytam a sörélesztő szedését. Túl kellemetlenek voltak a mellékhatások. Helyette szerintem fogok valami vitamint keresni. No de ez már egy másik bejegyzés témája lesz...
 

2013. január 24., csütörtök

Az első edzés tanulságai

Igen, még mindig spinracing, de egyelőre ez lesz az utolsó ilyen bejegyzés, egészen szerdáig, amikor is tervbe van véve, hogy újra megyek.

  • Nos, mint már az előző bejegyzésekben céloztam rá, egy kicsit elsiettem a nagy mozgásba való visszatérést. Ez a sport még a nálam sokkal edzettebb emberkéknek is kihívás, szóval nem csoda, hogy nehezen vettem az akadályt. A lelkesedést és erőlködést is eltúloztam kicsit, aminek eredménye a mai napig tartó masszív izomláz, ami nem nagyon akart múlni. Ez azt jelenti, hogy vasárnap a bolhára kimentünk sétálgatni - hogy rádolgozzak, tudjátok - de mikor hazajöttünk, azóta nem nagyon mertem elhagyni a lakást, lévén, hogy nagyon fájt. Így az ötödik napon még mindig érzem, de legalább már múlik, szóval szerintem kimerészkedem egy kicsit, mert már elegem van a bezártságból. Így elhatároztam, hogy a következő órán többet figyelek és pihenek, és kevesebbet végzem a gyakorlatokat. Türelmesebbnek kell lennem magammal, ami sajnos nem az erősségem, de azt hiszem, kénytelen leszek. 
  • Ennek ellenére úgy érzem, megérte a szenvedést, mert bár még nem vagyok 100%-os máris mennék vissza és csinálnám. Nem tudom, mi miatt, de tényleg rettenetesen élveztem. Úgy éreztem, végre egy olyan sport amit nem "szenvedés" és dögunalom csinálni. Ez mindenképpen pozitív, mert azért lustább vagyok én annál, hogy kitartóan csináljak valamit, ami nem élvezetes, csak azért, hogy legyen valami eredménye.
  • Tudnotok kell, hogy én elsősorban nem fogyni vágyok. Persze az sem lenne rossz, de összességében elégedett vagyok a súlyommal. Inkább azt szeretném, hogy erősebb legyek, és jobban érezzem magam a bőrömben. Ne érezzem magam puhánynak, ne fáradjak el, ha lépcsőn kell feljönni a negyedikre, el tudjak menni egy hosszabb túrára a Mecsekbe. Úgy érzem, ez az edzésforma tökéletes arra, hogy kicsit formába hozzam magam. Állítólag észrevétlenül fogok megerősödni. Szorítsatok, hogy így legyen!
  •  Lehet, hogy csak placebo, de már az első edzés után úgy éreztem, hogy a narancsbőröm elviselhetőbb lett. Az biztos, hogy ha folytatom, akkor formásabb lesz a popsim és a combom, és ki tudja, talán a narancsbőröm helyét felváltja a feszes bőr. Még az lenne jó, ha újra olyan lapos lenne a hasam, mert most egy kicsit amorf, tudjátok, olyan úszógumis. 
  •  Aki úgy gondolja, hogy majd elkezd edzeni, és aztán még kevesebbet is eszik, nos az nagyon téved. Egyszerűen nem megy. Legalábbis az első óra után olyan farkaséhes voltam, mint már jó ideje nem. Persze azért igyekeztem mértékletesen enni, de szerintem nem érdemes megjátszani, hogy egy ilyen intenzív kardioedzés után még éheztetjük is a szervezetünket. Különben is, úgy megmozgatjuk a testünket, hogy az anyagcserénk is felgyorsul. Legalábbis ez az én tapasztalatom.
Azt hiszem, ennyit tudtam elmondani az első lépésemről a mozgásba. Összességében örülök, hogy a szenvedés ellenére ezt a sportot választottam, nagyon megtetszett, úgyhogy most már csak az izomláz elmúlásán múlik, hogy mikor megyek legközelebb, vagy hogy milyen gyakran fogok járni. Úgy terveztem, hogy heti egyszer, de úgy tűnik, hogy ez elég merész terv volt. Most az az új menetrend hogy kéthetente szerdánként fogok menni, és ha kicsit jobban bírom, akkor lehet, hogy gyakrabban.

Azt mondják, egy projektben a siker egyik kulcsa, hogy apró célokat tűzünk ki, és megünnepeljük azok sikerét, az apró győzelmeket. Az első célom, hogy rászánjam magam a mozgásra szervezett formában, nos az teljesült. A második, hogy rendszert vigyek a mozgásba, most ezen dolgozom. Remélem, továbbra is velem tartotok, majd úgyis beszámolok róla időnként, hogy megy a dolog. A mozgásprojekt most kicsit pihen, legalább is a blog szempontjából, de nem maradtok bejegyzés nélkül, hiszen az egészséges életmódra váltás több aspektusát szeretném itt dokumentálni, ezért új projektek jönnek!

És ami a nagy spinracing célt illeti:
(A videótalálatért köszi Gabi!)  

 





2013. január 23., szerda

Hogy nézett ki az első spinning edzés?

Mint már az előző bejegyzésben írtam is, V.-nek köszönhetően nem szöktem el az első edzésről. Ebben a bejegyzésben végre rátérek a lényegre(!?), azaz arra hogyan is zajlott maga az edzés. De előtte tisztázni szeretnék valamit, ami csak szombat délután tudatosult bennem. Igazából nem spinningelni voltam, hanem spinracingelni. Az más kérdés, hogy amit csináltam nem igazán nevezném még csak bicajozásnak sem, de itt az elv a fontos, nevezetesen hogy a spinning és a spinracing nem ugyan az. A különbség amúgy nagyjából annyi, hogy a spinracing változatosabb mozdulatsorokból áll, jobban megmozgat és persze nehezebb is egy kicsit az én meglátásom szerint. No meg itt a felsőtest is szerepet játszik. Ha bővebben szeretnétek utána olvasni, jó kiindulási pontot találtok EZEN a linken, legalábbis én ide járok, szóval hitelesnek tartom:).

Szóval amikor már átöltöztünk, meg mindenki odaért, és kellően be voltam parázva, Gabi odajött és kérdezte hogy csináltam-e már ilyet. Mondtam, hogy konkrétan most látok először szobabiciklit és a rendes bringával is körülbelül 5 éves koromban találkoztam utoljára. Ez persze nem teljesen igaz, de valahogy sosem szerettem bicajozni. Túl félelmetes volt. Ráadásul gimis koromban a kempingbringán egyenes terepen elbicajozni a mamához (1, 5 km) nem hiszem, hogy igazi bicajozásnak számítana. A sebességváltót sosem értettem, dombon felfele toltam mindig, dombon lefele meg csukott szemmel imádkoztam és nyomtam a féket.
Egyszóval nem volt soha a kedvencem.Ráadásul ez nem egy egyszerű szobabicikli, hanem kimondottan spinning kerékpár, jó masszív, bár még így is kicsit bennem volt a félsz, hogy egy rossz mozdulat hatására felborulok vele.  

A bringát először is be kell állítani: a csípőmagassághoz az ülést, hozzá pedig a kormányt, aztán meg ki kell próbálni, hogy kényelmes-e. Ezt nem én csináltam, egyrészt mert nem tudtam, hogy mit kell állítani, másrészt pedig mert kevés volt az idő. Szerintem ezt még legközelebbi alkalmak során sem én szeretném csinálni, inkább csak majd ha nagyon profi leszek, olyan 10 alkalom múlva. De legközelebb azért rákérdezek, hogy mit hogyan miért, ha lesz rá idő.
A beállítás után fel lehet ülni a bringára. A pedál inkább kengyelszerű. rögzíteni kell benne a lábat. Nekem kétszer is kicsúszott az edzés során, nem túl kellemes, szóval inkább legyen jó szoros. Kész vagyunk az indulásra, lehet tekerni. Vagyis inkább próbálni nyeregben maradni úgy, hogy nem fogjuk a kormányt. Ehhez azért első körben kell egy kis odafigyelés és egyensúlyérzék, még ha a többieknek olyan lazán is megy. Mondjuk a 10. percre megszokja az ember. Jah, és azt el kell mondanom, hogy nagyon jó tartásjavító gyakorlat az, ha csak kiegyenesedve a nyeregben tekerjük a bringát. A vázon van egy gomb, aminek tekergetésével tudjuk szabályozni az ellenállást. Ezt ki kell tapasztalni, az sem jó, ha túl alacsony - szinte magától gyorsul hihetetlen sebességre olyankor a pedál, és az ember nem győzi lefékezni. Ekkor esik ki a kengyelből a láb, és mivel a pedál tovább pörög, ez eleve balesetveszélyes. (Ráadásul a pedál teljesen másképp működik, mint a rendes bicajnál. Ott nem kell fokozatosan visszafogni a lendületet, megnyomjuk a féket és kész, nem tekerünk tovább. Itt türelmesen és fokozatosan le kell lassítani a pedál mozgását. Ezt elég nehéz megszokni, de az első óra végére, néhány apróbb kellemetlenség után azért megtanulja az ember.)
Az sem jó, ha túl magas az ellenállás mértéke, mert akkor meg egyszerűen olyan erőt kell kifejteni, amit nem biztos, hogy az izmaink elbírnak. Így a nagy erőlködéstől is kieshet a pedálból a lábunk, és akkor meg az a veszélyes, hogy hirtelen nem kell akkora  ellenállással dolgozni. Ugye nem kell mondanom, hogy egy ilyen a lendület miatt elég rosszul tud végződni?.
És akkor még egy fontos dolog, a kormány. Mert annak is ilyen hülye alakja van, és amikor megkérdeztem, hogy hol kell fogni, Gabi elég furán nézett rám. Ugyanis több fogás létezik rajta, ezeket nem tudom, hogy hívják, ilyenre nem nagyon tudtam figyelni, inkább próbáltam csak leutánozni a többieket, de talán egyes meg kettes meg hármas meg támaszkodás(?). Legközelebb ezt is kiderítem, de ha tudjátok írjátok meg!!!
Amit itt megpróbáltam jó részletesen leírni, az az első 5 perc történése volt: ismerkedés a spinning kerékpárral.

A következő öt percben bemelegítés - légzőgyakorlatok tekerés közben és hasonlók. Itt azért még nem ment túl jól a koordináció, pláne nem ritmusra, hiszen az ilyen edzés sajátja a kellemesen hangos zene, ami tompítja a fájdalom sikolyait, szóval valahogy a lábamnak, a kezemnek, a tüdőmnek összhangban kellett volna lennie a zene ütemével. Nagyon gáznak éreztem magam, mert még csak épp hogy elkezdtük, de az első negyed óra után én már meg akartam halni. Közepesen alacsony ellenállás mellett is, kvázi csak ülve tekerve, néha megpróbálva leutánozni a többieket, és negyed 10kor már haldokoltam, pedig csak 5 perce tartott a tényleges edzés, és én nem is csináltam teljesen megfelelően, sőt. A következő negyed óra arról szólt, hogy egyrészt vigasztaltam magam, másrészt próbáltam csavargatni az ellenállás gombot, néztem a többieket és figyeltem az oktató instrukcióit, és rájöttem, hogy képtelenség megcsinálni azt, amit a többiek csinálnak. Nem mintha nem akartam volna, csak éppen fizikailag tűnt nonszensznek. Mert oké, hogy felállok, meg leülök. Itt vagy ott fogom a kormányt. De azért amit csinálni kellett volna, az ennél kicsit bonyolultabb volt. Elöl-hátul, rogyaszt a térd - egyenes a térd, feszít - elenged, Mindezt különböző ellenállásoknál, lejtmenet, hegymenet, gyorsít, lassít, egyszerűen túl sok infó, rémes erőnlét, nem lehetett követni, nemhogy csinálni. A többiek mégis simán csinálták. No de amint letelt a fél óra, és arra gondoltam, hogy a fájdalomnak is van egy határértéke, ami után már nem érez az ember semmit, felszívtam magam és még jobban koncentráltam. Egyszerűen ignoráltam, hogy majd lefordulok a bringáról a combom fájdalma miatt (Puding vagyok, 8 éve semmit nem mozogtam. Semmit.), mert meg akartam tanulni a mozdulatokat. Ezt lehet, hogy nem kellett volna egyébként. Türelmesebbnek kellett volna lennem magammal szemben. De az agyamban annyira jól esett, hogy bár hulla voltam, az utolsó 10 percet - oké, levezető gyakorlatok, de akkor is! - tényleg úgy végigcsináltam, ahogy kellett.

A zene sokat segített egyébként. Hangos volt, és jó. Retró is meg nem is, szóval tényleg illett az edzéshez. És mindegyiknek olyan motiváló szövege volt, ami tényleg nem engedte senkinek, hogy feladja.
Ami a legjobb, hogy az edzés közben jól éreztem magam. Úgy igazán. Szenvedtem, és mindezt teli vigyorral tettem. Élveztem, nah. Arra persze nem volt időm, hogy azon agyaljak, mit csinálok jól vagy rosszul, vagy hogy a többiek mit szólnak. Ráadásul Gabi jó fej volt, mert megengedte, hogy a leghátsó sorban tekerjek, szóval egy kicsit sem éreztem magam feszélyezve amiatt, hogy másokat esetleg akadályozok. Azt hiszem, ilyen a tiszta felszabadultság érzése. Kerek 60 percet tekertünk. És én ezt a 60 percet olyan sikernek könyveltem el, amiért tényleg megdolgoztam.  
A 60 perc után egy rövid nyújtás következett, még mindig a bringán, amin kicsit meglepődtem új volt és érdekes. Mondjuk szerintem lehetett volna egy kicsit alaposabb is.
Őszintén szólva kicsit megijedtem, amikor leszálltam a bringáról és a lábaim megbicsaklottak. De azért meg bírtam állni.

Mikor vége az edzésnek, az átöltözés előtt illik lefertőtleníteni a bringát: áttörölni az ülést és a kormányt, hogy másnak ne a mi izzadtságunkba kelljen beleülni. És higgyétek el, hogy meg fogtok izzadni!  
Aztán jöhet a tusolás, átöltözés, és túl is vagyunk az első órán. És hogy mi történik azután? Az a következő bejegyzés sztorija.

2013. január 22., kedd

Az első edzés - felkészülés lelkileg

Most már tudom, hogy az első spinning edzésemnek nem úgy kellett volna zajlania, ahogy zajlott. Megint fejjel rohantam a falnak, és most szenvedek miatta. De persze ezt akkor még nem tudhattam.

Mikor odaértünk V.-vel a teremhez és találkoztam az edzés vezetőjével - Gabival - aki épp nagyon elfoglalt volt, szóval épp csak köszöntünk neki, nagy lelkesen gondoltam az előttünk lévő egy-másfél órára. Mikor megtudtam, hogy nem lesz idő lezuhanyozni, kicsit alább hagyott a lelkesedésem, de az öltöző feelingje, az megint visszahozta a mozgásszomjat. Egészen addig így volt, amíg meg nem érkezett a csoport többi tagja. Jótanácsként mondom, hogy SOHA NE KÉRDEZZÜK MEG, HOGY KI MIÓTA CSINÁLJA. A már 10 éve, a 6 hónapja kezdtem újra és hasonló válaszok, nos eléggé megszeppen tőlük a ember, és menekülne, hogy jaj, most ő aztán milyen béna lesz és inkább hagyná az egészet. Most - mint már annyiszor - is V.  mentett meg az elszaladástól.

Egy kis kitérőt kell tennem, mert szeretném elmondani, milyen fontos a jó edzőterem kiválasztása. Szerintem ez amúgy nem csak a spinningre igaz, hanem minden sportra. Az alap dolog, hogy tisztának és rendesnek, hangulatosnak tűnjön maga a helyiség ahol szenvedéseink óráit fogjuk tölteni. A barátságtalan, steril berendezés nem könnyíti meg a dolgunkat. Ha ez megvan, akkor túl tudunk lépni az apróbb-nagyobb kellemetlenségeken, mondjuk hogy nincs lehetőség letusolni.
Jó, ha sikerül azonos szinten levő csoportba kerülni. Akkor nem érezzük magunkat feszélyezve, hogy esetleg lassabban haladunk nem értjük elsőre az utasításokat, vagy épp többször kell pihennünk, mint másoknak. Amúgy nekem ilyen szempontból szerencsém volt, mert ezt simán kiválthatja a barátságos légkör, és hála az égnek, nekem ilyenben volt részem. Senki nem menőzött, vagy nézett le engem, sőt, mindenki segített egy-két jótanáccsal, biztatott, hogy túl fogom élni - gondolhatjátok, hogy ez mennyire hatott biztatóan edzés előtt - és a legfontosabb, hogy ahogy észrevettem, mindenki magával volt elfoglalva, senki sem velem. Ez egyébként nagyon nagy tanulság, hogy az emberek azért mennek edzeni, hogy saját magukra figyeljenek, és az edzőn kívül ők így is tesznek. Pont olyan ez mint a strandon. Mindenki azzal van elfoglalva, hogy jaj, felveheti-e azt a fürdőruhát, hogy fog már kinézni, megszólják-e, és mindeközben senkinek nincs ideje mások vizslatására, megszólására, lévén, hogy saját magukkal, vagy jobb esetben a felhőtlen pihenéssel vannak elfoglalva. Ilyeneken tehát kár görcsölni. 
A legfontosabbat megint a végére hagytam, ez pedig az edző személye. Mindenki más típusú, ezért mindenki más típusú vezetést, edzést igényel. A célok is különbözőek, van aki fogyni, van, aki szálkásodni, van, aki csak mozogni szeretne, erőnlétet növelni, egyszóval mások vagyunk. Egy jó edző tudja ezt, és a céljaidnak megfelelően, a személyiségedhez igazodva választja meg a motivációs módszert. Azért itt is fontos, hogy a csoport - edző - te valahol találkozzon egy közös pontban, különben rosszul fogod érezni magad. Ezt ellenőrizheted úgy, hogy megkérdezel egy ismerősödet, aki jár a kiszemelt órára vagy a kiszemelt edzőhöz, hogy mi a véleménye. Az ismerősödtől valószínűleg hiteles infókat fogsz kapni, és el tudod dönteni, hogy ez kell-e neked. Nagyon sok edzőteremben van lehetőség ingyenes első órára, tehát elmész, megnézed, kipróbálod, hogy tetszik-e, semmi kötelezettség, és így első kézből fogod tudni, hogy neked való-e.
Az edző kiválasztására saját példámat tudom hozni: csak azért is típusú ember vagyok, így ha egy hajcsár állandóan negatív edzővel hozott volna össze a sors, akár hatékonyak is lehettünk volna, de az az érzésem, hogy inkább csak a halálba hajszolt volna, hiszen én eleve motiváltan érkeztem, szóval valószínűleg egy kellemetlen sérülés lett volna az eredménye. Ehelyett kaptam egy vagány, vidám edzőt, aki segített, ha kérdésem volt, néha csekkolt bólintással, és felhívta a figyelmemet arra, hogy az első edzésemen még ne adjak bele mindent, hiszen a szervezetem el van szokva az intenzív mozgástól, nem jó, ha rögtön mély vízbe dobom. Amúgy is meg kell tanulnom az alapokat, szóval legyek inkább megfigyelő, a gyakorlatok helyett inkább csak tekerjek, ismerjem ki a bringát, hogy működik, és ha van kedvem, néha szálljak be egy-egy mozgássorba, de csak kényelmesen. V. is mondta, hogy az is nagy eredmény lenne, ha minden nélkül csak sima üzemmódban tudnám végigtekerni az egy órát. A lényeg a lényeg, az edző nem erőltetett semmit, akkor pihentem, amikor akartam, és én éreztem, hogy meg tudom csinálni, szóval egyszer sem kellett leszállnom a bringáról, és bár az edzést leginkább csak ülve tekertem végig kis ellenálláson, azért roppant büszke voltam magamra, hogy sikerült. De ez már a következő bejegyzés témája lesz.       

2013. január 21., hétfő

Felkészülés az első edzésre - mit vigyünk magunkkal?

Úgy döntöttem, hogy a kézápolós bejegyzés nem érdemel egyelőre külön posztot csak majd ha kicsit szakavatottabb leszek a témában. Amiről viszont tényleg írni akartam, az az, hogy az én életmódváltásom egyik jelentős sarkkövére kezdtem el gyúrni, ez pedig nem más, mint a mozgás. A kísérletem, miszerint hatalmas elszántsággal nekilátok megmozgatni a gimnázium óta parlagon hagyott izmaimat, nem várt sikerélménnyel, majd az azt követő agóniával végződött. Persze ez valószínűleg azért van, mert tipikusan fejjel a falnak típusú ember vagyok, aki nem tudja mit akar, de azt azonnal. Ebben a bejegyzésben a tapasztalataimat fogom leírni, nem szakszöveget, hanem csak egy egyszerű halandó megfigyeléseit, ezért ez inkább csak egyfajta lelkesítés, hogy egy teljesen nem hozzáértő ember is jól érezheti magát idegen közegben, ha veszi a bátorságot és megpróbálja. Akinek esetleg van észrevétele, hozzászólása, esetleg jártas a témában, és tud nekünk okosságokat javításokat mondani, szívesen veszem a kommenteket!
Nagyon régóta szerettem volna kipróbálni a szobabiciklizést a konditeremben, olyan komótosnak, nem túl megerőltetőnek és mindenek előtt jó mókának tűnt. V. is most kezdett el új életforma után kutatni, a paleózás már megy neki, bár azt mondja, elég fárasztó folyton figyelni rá, és hát az új munkahelyén az egyik kollégája spinning edzéseket tart, így egy gyönyörű szép szombati napon elindultunk, hogy bevegyük a konditermet.Előtte azonban jól kifaggattam V.-t, aki nálam jóval tapasztaltabb a témában (értsd: már legalább háromszor volt spinningelni), hogy mire is érdemes odafigyelni. 

Felszerelés!

"Gyönyörű" babarózsaszín, ellenben praktikus sporttáskám van, ezt ellensúlyozandó valami komolyabb, fekete edzőruhát választottam magamnak. Nem sok ötletem volt, mert hát én nem nagyon járok ilyen helyekre, de végül is sikerült kényelmesre és praktikusra összeállítani az outfitemet. Egy fekete leggings mellé fekete derékmelegítő (mert feszélyezve érzem magam, ha a fenekem nem takarja semmi, ha leggingset viselek), fekete ujjatlan trikó, pamutzokni és egy fehér futócipő - ne lepődjetek meg, tavaly még úgy volt, hogy futni fogok, vettem egy Puma futócipőt iszonyatosan leárazva, fizettem érte talán 9000 ft-ot, és nagyon jó vétel volt, azóta is imádom utcára vagy várost nézni, persze futni csak egyszer 10 percet, aztán rájöttem, hogy nem az én sportom, de azt hiszem, most nagyon elkalandoztam - szóval nagyon alap, de tényleg egészen értelmes felöltözést sikerült produkálni, legalábbis nem lógtam ki a többiek közül. Jótanácsok az edzőruhával kapcsolatban, hogy viszonylag vastag talpú sportcipőt válasszunk ehhez a mozgáshoz, a tornacipőt felejtsük el, mert a pedál, és a cucc a pedálon amivel rögzítik a lábat, az nagyon fel tudja törni az ember lábát. Szerencsére erre V. az elsők között felhívta a figyelmemet, így nem a nehezebb módon kellett megtanulnom. 
A bringázás kemény meló, emellett kicsit veszélyes is, szóval nem árt a passzos vagy a rövid nadrágnál maradni, nehogy összeakadjunk a saját ruhánkkal - lebegő melegítőalsószár - és balesetet szenvedjünk.
Persze vásárolhatunk sportboltban biciklis felszerelést is, meg profi edzőruhát, de én egyelőre úgy vagyok vele, hogy amíg nem fogom tényleg komolyan csinálni a dolgot, addig elég arra figyelnem, hogy a lehető legkevesebb műszálas cuccot vegyem fel, a kényelem és praktikum legyen a fontos, ne pedig a kinézet, és persze ne akadályozzam saját magam a mozgásban.

"Kiegészítők"!

Nem, itt nem a legszebb fülbevalóról akarok írni, bár nem árt megjegyezni, hogy edzőteremről beszélünk, nem pedig divatbemutatóról, tehát rajtam semmilyen ékszer nem volt, és higgyétek el, ez így volt jól. Inkább csak a hasznos dolgokat akarom sorra venni, úgymint törölköző. Ez, mint kiderült, nem csak arra jó, hogy edzés után tusoláshoz használhassam, hanem az edzés közben is, ugyanis rengeteget izzadtunk. Mindenki. Furcsa volt, mert alapból hiába fáradok el, nem vagyok egy izzadós fajta, viszont egy idő után rendesen csúszott a kezem a "kormányon". Szóval tök jó volt, hogy néha megtörölgettem magam az edzés közben.
Ha már törölköző, akkor érdemes tájékozódni arról, hogy lesz-e lehetőségünk tusolni az edzés után, ez esetben célszerű a tusfürdő, esetleg sampon és hajszárító is a csomagunkba, no meg a strandpapucs. Ilyen hideg időben egyébként a hajszárító amúgy is egy jó ötlet, mert vizes hajjal kimenni az utcára elég veszélyesen megfázásgyanús. Ha az embernek félhosszú vagy hosszú haja van, elengedhetetlen a hajgumi!!!
Talán a legfontosabbat hagytam a végére, ez pedig a víz. Az sem baj, ha ásványvíz, de semmiképpen ne valami ragacsos agyoncukrozott üdítő legyen! Hogy szénsavas vagy mentes, az ízlés kérdése, szerintem praktikusabb a mentes. És nem árt, ha az üveg másfél literes, főleg ha még csak kezdők vagyunk és számítunk arra, hogy alig fogjuk túlélni az edzést.

Azt hiszem, mindent leírtam, ami az első edzés előtt fontos volt. Talán még annyit tennék hozzá, hogy ne éhgyomorral vágjunk neki a dolognak, de ne is tele hassal. Kell az energia, és én a biztonság kedvéért vittem magammal egy müzliszeletet is, ami az edzés végeztével nagyon jó ötletnek bizonyult. De erről majd egy másik bejegyzésben.


To be continued........